1873-ben Budapest néven egyesült Buda, Óbuda és Pest. A fővárost 10 kerületre osztották. Ennek megfelelően Terézváros a mai Király utca mentén kettéválik, s ettől délen megkezdi önálló életét a VII. kerület. A későbbiekben az Erzsébet királynőről elnevezett kerület a főváros legnépesebb és legjobban kiépült városrésze lett. A század végére a kerület a pesti bérházépítés egyik legfőbb színpadja lett. A ma látható utcaképek a dualizmusban vették fel a végső formájukat.
1872-ben az országgyűlés megszavazta az egyesítést. Ekkor Erzsébetváros körülbelül 6 százaléka volt Budapest teljes területének. Érdekes, hogy az akkori kerület területe (11,63 km2) hatszorosa a mai méretének. A kezdeti időszakban csak a zsidónegyedben, hivatalos nevén Belső-Erzsébetvárosban álltak földszintes vagy egy-két emeletes házak. A Kertész utca és a Szabadság utca között leginkább konyha- és virágkertek voltak.
1. Terézváros határa 1777-ben
2. Erzsébetváros határa 1873-ban
3. Erzsébetváros mai területe
Spiegler Gyula szerint többet között 6 fő oka volt Erzsébetváros felemelkedésének:
Elsőként említhető a Nagykörút kiépítése. A körút a korábban betemetett Rákosárok nyomvonalára épült ki. Az eredeti építési tervek szerint Reitter Ferenc, a fővárosi építész egy hajózható csatornát tervezett a Rákosárok vonalán. Az elgondolás szerint egy 12 hidas, nagy teherhajók által is hajózható csatorna épült volna, a partján festői és fényűző palotasorral. Az építési költségek az építész szerint több, mint 11 millió forintra rúgtak volna. Végül a Fővárosi Közmunkák Tanácsa financiális források hiányában elvetette a tervet. Az országgyűlés végül egy 1,8 millió koronás építkezést szavazott meg (időközben felváltotta a forintot a korona). A Tanács adómentességet adott azoknak, akik a körút mentén fognak építkezésbe.
Nagykörút az Erzsébet körút-Dohány utca kereszteződésénél 1894-ben, forrás: Wikipédia
Második kiemelkedő monumentum az Almássy tér és környékének kiépítése. A Wesselényi utca rendezésekor, 1879-ben alakították ki a teret. A Klauzál téri vásárcsarnok megépüléséig az Almássy tér elégítette ki Külső-Erzsébetváros mindennapi szükségleteit. Idővel a munkásegyletek irodái költözött a teret határoló épületekbe. Gyakran innen pattantak ki a munkásmegmozdulások. Ennek ellenére 1913-ban itt építi fel a Deák Ferenc szabadkőműves páholy az főváros első népkönyvtárát, a Deák Ferenc Könyvtárat
Almássy téri népkönyvtár, forrás: Népszava
A harmadik fontos tényező, amely kiemelkedő szerepet játszott Erzsébetváros növekedésében az a Központi Pályaudvar megépítése volt. A ma csak ,,Keleti”-ként emlegetett pályaudvar alkotásának idejében Európa egyik legkorszerűbb épületének számított. Az eklektikus stílusban épült pályaudvart 1884 nyarán adták át az utazóközönségnek. Továbbá nagy jelentőséget kapott a század végén, Budapest szerte kiépített villamoshálózat, amely több helyen keresztülfutott Erzsébetvároson. 1891-ben átadták a Király utcai villamosvonalat a Nagykörút és a Városliget között. Majd még ebben az évtizedben folyamatos bővítésekre került sor. Az 1896-os millenniumi ünnepségek és az 1885-ös Országos Kiállítás a város arculatához látványos módon hozzájárult. A honalapítás ezredik évfordulóját maradandó relikviákkal való megörökítés céljából számtalan szobor és kulturális központ épült.
Chicago kistestvére
A század végére a belvárost és környékét elárasztották az újfent épült bérházak. A Terézvárosból kiváló Erzsébetváros épületállományában jól látszik ez az építési kedv: 18 százalékról 36 százalékra nőtt a háromemeletes házak aránya. Ennek eredményeképpen új bérháznegyed formálódott ki: a Csikágó negyed. Az 1880-as években kezdték megnyitni a Damjanich utca és a Thököly út között az utcákat, amelyek voltaképpen 10 kurta év alatt zsúfolásig megteltek három-négyemeletes házakkal. Sokuk komfort nélküli, egy- vagy két szoba-konyhás lakás volt. A Csikágó elnevezést többnyire két okra eredeztetik vissza. A népszerűbb változat szerint a közbiztonság szinte teljes hiányából ered a ragadványnév. Ugyanis amint kiépült a negyed, csakhamar a nagyvárosi nyomor a vele járó bűnözés szinonimájává vált. A gyors urbanizáció hátrányának minden formája megjelent a városrészben. A másik alternatíva szerint az elnevezést pusztán csak a beépítés félelmetes gyorsasága okán kapta a negyed. A zárt, zsúfolt sorban összeépített lakóházakból alakult ki a ma is ismert sajátos beépítés. Az sokszor csak mutatóba készült utcai lakások saját fürdőszobával rendelkeztek, míg a többi komfort nélküli kislakásos lakó a folyósó végén lévő mellékhelységet használhatta. A szoba-konyhás lakások borzasztóan zsúfoltak voltak: nem ritkán 6-7 tagú család élt bennük. Az egyre magasabbra épülő bérházak alsó szintjeire soha, vagy csak nagyon ritkán sütött be a nap.
Csikágó negyed, kép forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára – Klösz György